Nagyon örülök, hogy páran már látták a tegnapi bejegyzést a kihívásról, és annak még inkább, hogy jópár ember be is vállalta a dolgot, ahogy az látszik itt a Facebook eseményben is! Az is feltétlen örömmel tölt el, hogy többen több szálon elindították már ezt a kezdeményezést, és hogy évek óta csinálják, és hogy mindennek média visszhangot is tudtak adni, ez nagyon jó! Viszont van egy dolog, ami engem nem hagy annyira nyugodni, és ezt szeretném rendbe tenni, amennyire csak tudom.

Az egyik szervező (nem az a lényeg, hogy melyik) a következő bejegyzést intézi az eseményük résztvevőinek:

Kérjük az alkoholt amúgy sem fogyasztókat, hogy frusztráló hozzászólásaikkal, jószándékú tanácsaikkal és támogatónak tűnő okos megjegyzéseikkel ne nehezítsék az amúgy sem könnyű egyhónapos alkohol megvonást!

Ugyanígy nem kérünk alkoholos italokról és italozó emberekről készült képeket sem, és azt se szeretnénk, ha ivásra bíztató viccesnek szánt posztokat kellene olvasnunk a sóvárgásokkal teli Száraz Novemberben!

Köszönjük szépen!

Első ránézésre ez egy korrekt felszólalás a kihívást vállalók védelmében trollkodás ellen. Második ránézésre viszont:

 Elmondom, hogy mi nagyon nem okés nekem ebben az egészben. Ez a két dolog

"AMÚGY SEM KÖNNYŰ ... MEGVONÁS"

"SÓVÁRGÁSOKKAL TELI SZÁRAZ NOVEMBER"

Valahogy nekem ez azt sugallja, hogy még a szervezők is(!) úgy gondolják, hogy egy hónapig nem inni (alkoholt), az egyébként mindenképpen csak és kizárólag igen erős akaraterővel vihető véghez, és ez egy nehéz időszak, egy megvonás (tehát valamiről való lemondás), valamiféle áldozat, tehát lényegében a száraz hónap az nem jelent mást, mint: kínt és szenvedést (egy nemes cél érdekében, ami ilyen hozzáállással: a túlélés)!

Mindenféle függőség rákfenéje, legyen az alkohol, koffein, cigaretta, cukor vagy ennél keményebb drogok, hogy a szer elhiteti Veled, hogy nélküle nem lesz teljes az életed. Ha lemondasz róla, áldozatot vagy kénytelen hozni. Örökre... Nyugodj békében...

Hát a nagy ló... hát a kutyafáját!

EZ. EGY. ÜNNEP.

Amikor elhatározod, hogy 30 napig vizet iszol, akkor eldöntöd, hogy 30 napon át nem mérgezed a tested alkohollal, cukros italokkal, (túl sok) koffeinnel vagy egyéb vízhajtókkal. Ezt a lehető legnagyobb lelkesedéssel és örömmel teszed, mert tudod, hogy nagyon durva dolgokat (durván jókat) fogsz megtapasztalni magadon és magadról (meg elolvastad a bizonyított pozitív hatásokat, amiket írtam).

Tudod, hogy 30 nap múlva majd visszatérhetsz, és mérgezheted magad tovább az összes fent említett szerrel, hiszen felnőtt ember vagy, és azt csinálsz, amit akarsz. De most, most nem mérgezed magad, most van egy kivételes hónapod, amikor teljesen legitim módon kényeztetheted a tested, és valami csodálatos élményben lehet részed. Mert amikor az ismerőseid megkérdezik, hogy "mi van, Te nem iszol, hülye vagy?!", akkor sokkal jobb lesz azt mondani, hogy épp egy kihívásban veszel részt, és egy hónapon át csak vizet iszol, mint azt kamuzni, hogy vezetsz/gyógyszert szedsz/sajnos bevállaltad a száraz novembert.

A KULCS A HELYES SZEMLÉLET

Szerintem egy ilyen kihívásba kétféleképpen lehet belevágni. Lehet azt gondolni, hogy ez egy hosszú és gyötrelmes időszak lesz, de megcsinálom, mert kemény vagyok, és különben is, nem vagyok alkoholista meg koffeinfüggő, hogy ne tudjam megcsinálni. Csak kurva kemény lesz! Ez a gondolkodásmód szerintem a tuti bukás. Mert még ha végig is csinálod, nem fogsz belőle túl sokat tanulni. Hadd hozzam példának ezt a hölgyet, akit véletlenül (tényleg!) találtam a youtube-on az egyik nap:

Nem szeretném bántani, és tök jó, hogy végigcsinálta a száraz hónapot, de lesüt róla, hogy végig szenved, úgy érzi kimarad a dolgokból, az egy hónap letelte után saját bevallása szerint is "ivás-maratonba" kezd, és nem érzi azt, hogy a kihívás után jobban odafigyelne a mértékre, sőt..(de mindezt őszintén elmondja, és ez nagyon becsülendő, ebből tanulhatunk!). De példának saját magamat is hozhatom, mert több alkalommal is buktam el száraz hónapot, és annak egyetlen oka volt: ugyanilyen volt a gondolkodásom!

Ezzel szemben, ha tudod, hogy miért csinálod, tudod, hogy milyen pozitív és milyen negatív hatásai lesznek (volt olyan?) annak, ha pl. 30 napig csak vizet iszol, akkor képes vagy mérlegelni, és meghozni egy döntést.

Tudod mikor kezdődik, és tudod meddig tart.

Tudod, hogy mit szeretnél vele mérni. Kíváncsi vagy rá, hogy milyen hatással lesz rád.

Tudod, hogy ez egy folyamat, és nem holnapra fogsz varázsütésre megváltozni.

Tudod, hogy ettől egy picivel sem vagy kevesebb azoknál az ismerőseidnél, akik nem vesznek részt ebben, sőt, ebben a tekintetben jelenleg épp több vagy náluk. És talán azt hiszed, hogy egy buliban vagy egy szülinapon tök ciki lesz majd a barátaid előtt nem inni, de hadd áruljak el egy titkot: kivétel nélkül mindegyikük irigykedni fog Rád! Te meglépted azt, amit mélyen legbelül ők is szeretnének.

Amikor pedig ezeket a dolgokat megérted, akkor hirtelen átkapcsol majd az agyad, és rájössz, hogy nagyon jó, hogy ezt csinálod épp most! Örülsz, hogy belevágtál, és talán azon is elgondolkodsz majd, hogy lehet, hogy abba sem fogod hagyni a hónap végén. Ki tudja. Na ez az, ami a fenti videóban szereplővel sosem fog megtörténni. Végigcsinálhatja minden évben a száraz novembert, de a valóságban igazi hasznot - szerintem - nem tud belőle húzni.

És hogy meg fogod-e kívánni az alkoholt / cukros italokat novemberben? Hát persze, hogy meg fogod! Ezt hívhatjuk egyébként sóvárgásnak is, ez általában egy érzés, ami hirtelen rád tör ("kell egy ital/kóla/csoki!"). De ebben nincs semmi csodálkozni való. Ez a világ legtermészetesebb dolga, emiatt kínozni magad az egész hónap során elég nagy badarság. Ezek a pillanatok a legalkalmasabbak arra, hogy emlékeztesd magad, hogy milyen izgalmas kihívásba fogtál, és most épp túllépsz önmagadon, amikor nemet mondasz a hirtelen fellobbanó vágyadra. Mosolyogj! :)